024. Analógia

A Buttersafe megint egyike azoknak a képregényeknek, amik random poénokkal operálnak, központi karaktertereik és fő történetszáluk pedig igazából nincs. Egy-két visszatérő szereplőtől, például a legszomorúbb teknőstől eltekintve mindig egy kicsit más.

Raynato Castro és Alex Culang általában kedden és csütörtökön töltenek fel új tartalmat.

Ezen a blogon olvasható több Buttersafe is magyarul. Kár, hogy utoljára 2009-ben frissült...

023. Repülő mókus

Hónap első frissülése, újra magyar webképregény.

A Kerekerdő Lakói, AtisR képregénye a magyar, de talán az egész webképregényes világ legpervezebb képregénye. Ha azt mondanám 18-as karikás, azzal erősen alábecsülném a mindent megdugó, mindenre rárántó, kis erdei állatokat. Minimum egy harmincas karikát érdemelne.
Ez persze ebből a képsorból nem látszik... próbáltam valami konszolidáltat választani, hogy ne meneküljön mindenki hanyatt-homlok az első megrázkódtatástól.

Ennek ellenére a képregény a maga betegebbnél betegebb képsoraival meglehetősen nagy rajongótáborra tett szert 2008-as indulása óta. Statisztikai adatokat nyilván nem tudok, hányan látogatják naponta, de jelen sorok írásakor csak a facebookon 1528-an lájkolták. Ennél csak több lehet a nindzsaolvasó, akik láthatatlanul olvassák ugyan, de amúgy semmilyen nyomot nem hagynak maguk után.
Arra azért meglehetősen büszke vagyok, hogy az indulást követő első összezuhanáskor, (ami előbb utóbb minden friss webképregényest elér, ha senki sem látogatja a blogját és nem kommentel) én voltam az első, aki azt írta neki, hogy csinálja, folytassa nyugodtan. Ma meg már hol tart...

Ez a képregény mellesleg a legeslegjobb példa az olvasói álszentségre.
Amikor ugyanis Steve Jobs halála után nem sokkal felkerült egy képsor, melyben SJ egy almából előmászó hernyóként reinkarnálódik, fellángoltak az indulatok, hogy ez milyen undorító dolog, és vannak dolgok amikkel nem illik viccelődni bla bla bla bla yada yada stb. Ugyanakkor érdekes mód a fekalofil béka, a buzi farkas, a nekrofil teknős és a többi efféle nem zavarta azokat, akik az istenített Jobs bácsi miatt egyből felkapták a vizet. Furcsa, hogy az emberek min röhögnek, és min nem...

022. Arckönyv

A Girls With Slingshots (Lányok csúzlikkal. A csúzli ez esetben egy koktél neve ha jól emlékszem...) Danielle Corsetto képregénye. Főszereplője, a vörös hajú Hazel Tellington, aki a bölcsészdiplomájával próbál boldogulni az életeben... inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A képsorok általában rövid részleteket, hosszabb-rövidebb történeteket mutatnak be az ő és barátai életéből.
Azért, hogy ne csak ilyen unalmasnak hangzó dolgot írjak...
Hazelnek van egy bajszos, beszélő, mexikói kalapot hordó kaktusza is.
Ahhoz azonban, hogy megszólaljon, az embernek előbb a pohár fenekére kell néznie.
Ami egy volt bölcsésznek egyáltalán nem kihívás.

021. Maradi

Crowbar Benson egyedülálló kanadai apuka, aki szereti a fiait, a sört, és a jégkorongot. Nem feltétlenül ebben a sorrendben...
Valódi nevére valószínűleg már ő maga sem emlékszik. A 'Pajszer' becenevet észak-Manitoba jégpályáin kapta, ahol fiatalabb korában játszott, mígnem eggyel többször csapta fejbe a korong, mint ami még egészségesen elviselhető lenne.
Azonban korosan és pocakosan sem tett le az álmáról, hogy egy nap az NHL-ben játsszon, addig pedig kisvárosi ezermesterként tengeti életét. Időről időre pedig megakadályozza, hogy fiai "ártatlan" mókázásaik közben lerombolják a házat.

Sandy Debreuil 2009 január elsején, újévi fogadalomként kezdte készíteni a képregényét erről a diszfunkcionális családról, (az első képsor másodikán került fel) egy ideje pedig minden hétköznap frissít.
2011 január elseje óta pedig az én fordításomban magyarul is olvasható.

020. Animáció

Az Ornery jelentése szó szerint "makacs", ugyanakkor valamilyen szinten szinonímája a "gonosz"-nak is.
Egy kis elferdítéssel így lett Orneryboy-ból Sötétsrác.

Ornery egy mindig feketét hordó mizantróp, aki semmit sem gyűlöl jobban, mint a vadalmaként vigyorgó szomszédját, és mindazokat a hülyéket, akik a hétköznapokban körbeveszik. Igyekszik minél visszavonultabban élni a barátnője, Dirtygirl, (Piszkoslány) és a két macskájuk, Miso és Szójaszósz társaságában.
És Brian-nel, a zombival, aki a pincéjükben lakik.
Nekronomikon, démonmacskák, zombik, vámpírok, szellemek... ebben a képregényben minden megtalálható, ami egy jó kis horrortörténethez kell...lene.
Az Orneryboy ugyanis közelről sem borzongató. Ellenben nagyon szórakoztató.

Az Orneryboy nem csak a nevével adna nehéz feladatot a fordítónak... hanem azzal is, hogy az egész képregény flashban készült.

A képsorok egy-egy kockája nagyon gyakran animált, van, hogy nem is lehet átszaladni gyorsolvasással az adott képen, hanem meg kell várni, amíg megtörténik, amit látnunk kell, másutt játékot kell játszani a történet előrehaladásához, vagy éppen adott tárgyakra való rákattintással kell előhívni az újabb képkockákat.
Ajánlották nekem, hogy fényképezzem ki az adott oldalakat, és fordítsam le úgy... na de mindezt a mókát hagyjam veszni?
Most ugyan megtettem, mert az első képsorok még nem mozogtak... de amúgy az nem az én stílusom.

019. Gyógyszerek

A Cyanide and Happiness egyfajta... képregény"antológia". Legalábbis olyan szempontból, hogy nem egy alkotója van.
Négy fiatal srác csinálja, Kris, Rob, Dave és Matt. Mindegyikük egyszerű, kopasz, de nem teljesen pálcikaszerű figurákkal dolgozik, de a stílusuk apróságokban mégis eltér egymástól.

Talán sokaknak ismerősek lehetnek ezek az abszurd képsorok, ugyanis néhány poén időről-időre felbukkan a különböző vicces képekkel csencselő blogokon, sőt, ha az emlékezetem nem csal, akkor történt már átfogóbb fordítási próbálkozás is. Ezek azonban nagyrészt csak pillanatnyi fellángolások. Ha valaki már olyan régóta olvassa a C&H-t, mint én, az tisztában van vele, hogy olyan gyakoriak benne a magyaríthatatlan szóviccek, hogy a teljes képregény magyarra ültetése egyes poénok 100%-os kicserélése nélkül egyszerűen lehetetlen.

Ezen a blogon mindenesetre (ha nem is sorrendben) lehet olvasgatni magyarított Cyanide and Happiness képsorokat.

018. Chopin és Liszt

A Hark! A Vagrant! (fordítás: Har! (mint felmordulás) Egy csavargó!) Kate Beaton webképregénye.
Érdekessége, hogy minden oldalon, ami egyszerre több képsort foglal magába, történelmi személyeket vagy irodalmi figurákat helyez képregényes kontextusba és parodizál ki.

Nem kevés intellektuális tudás és történelmi háttérismeret kell az egyes képsorok megértéséhez, onnantól kezdve viszont annál nagyobbat ütnek.

Mivel úgyis Liszt Ferenc születésnap van, meg amúgy is, nemzeti öntudat, miegymás, úgy gondoltam, azt az oldalt mutatom meg, amiben ő kapja meg a maga fricskáit.

017. AIDS segély

A Saturday Morning Breakfast Cereal (szombat reggeli gabonapehely) Zach Weiner képregénye.
Kezdetben egypaneles képsorokat készített, de a napi frissülés mellett gyakran még így is olyan kevés ideje maradt rajzolásra, hogy ahol csak lehetett, egyszerűsített. Emiatt kapott is kritikákat.
Manapság pont a másik véglet jellemző a képregényre. Hosszabb, több képkockás sztorik, gyakran masszív szövegfalakkal. Amióta pedig néhány éve Zach figyelme a matematika és a tudományok felé fordult, az intellektuálisabb témákat feszegető képsorok is elszaporodtak. (Sajnos a gráf-poénok is.)

Zach a képregény mellett csinálja még az SMBC Theater nevű projectet. Lényegében rövid, vicces jeleneteket adnak elő a stábjával, viszont meglehetősen profi szinten művelik a dolgot.
Itt az egyik jelenetük, a Date Wars. (Angol persze)

Az aktuális képsornak érdekessége is van.
Sarah Silverman ugyanis (akinek a Comedy Centralon nálunk is futott műsora) az egyik díjátadón szinte pontosan ugyanezt a poént lőtte el.
Hónapokkal a képsor internetre kerülése után.
Zach persze reagált. Egy nyílt videó-levél formájában.

http://www.youtube.com/watch?v=R-7IG_x0ZUg

016. A tökéletes gyilkosság

Kezdek bajban lenni az ismertetők írásánál, ha olyan webképregényt kell bemutatni, aminek nem feltétlenül van történetszála.
Mert hát most mindegyikhez írjam oda, hogy "Random poénjaik megszínesítik a szürke hétköznapokat", vagy mi?
Pedig hát az a helyzet, hogy elég sok olyan képregény kering, aminek nincs központi karaktere vagy egyáltalán története, hanem csak különböző poénokat jelenít meg. Ezek nagyjából csak a stílusban illetve a technikában térnek el egymástól.
A Channelate, Ryan Hudson képregénye egyike az ilyen típusú képregényeknek.

015. Doktor úr

A Doctor Cat egy végtelenül aranyos webcomic egy cicáról... aki egyben orvos is.
Az egyetemen sokat szívatták, mivel nincsen szembefordítható hüvelykujja, hogy műteni tudjon, de őt ilyen apróságok sosem zavarták, és végül valóra váltotta az álmát.
A képregény 2011 januárjában indult, és csak péntekenként frissül, így még nincs kimondottan sok képsor. A történet jelenleg ott tart, hogy egy műhiba miatt Doktor Cicó elveszti az engedélyét, és kénytelen más megélhetés után nézni... ám rájön, hogy az a végzete, hogy orvos legyen. Az Ember Nővér segítségével pedig elindul, hogy visszaszerezze, ami őt megilleti.

014. Összehasonlítási alap

A Wasted Talent szó szerinti fordítása Elpocsékolt Tehetség.
Angela "Jam" Melick egy Kanadába szakadt amerikai lány. Az apja mérnök, az anyja pedig művész. (Hogy az "Artist" mit takar... festő, rajzoló, ez pontosan nem derül ki ebből az egy szóból.)
A cím arra utal, hogy bár volt/van tehetsége a rajzoláshoz, végül mégis a mérnöki pálya mellett döntött. (Bizonyára nem akart éhen halni, de ezt csak halkan jegyzem meg.)
A rajzolást azonban nem dobta el teljesen, így a mérnökké válását képregény blog formátumban örökítette meg.

A képregény az egyetemista időszakban kezdődik. Sokkal kidolgozatlanabb, helyenként olvasni is rettenet. Ám az évek múlásával a stílus is egyre csiszolódott, ma pedig ott tart a sztori, hogy Angela már házas, munkája van, és egyre inkább kezd befutni.

Mérnököknek kötelező.

013. Sportember

Az Out at Home című képregény a 23 éves Alex Wendzel műve, és egy csonka család történetét mutatja be.

Az apa, a kapafogú Herman Beckett visszavonult baseballjátékos, aki fiatalkorában sikert sikerre halmozott, így mára a bankszámláján csillagászati összegek pihennek. Miután haszonleső felesége megpróbálta kiszipolyozni, majd lelépett, minden figyelmét a gyerekeinek szenteli... több kevesebb sikerrel. Herman ugyanis meglehetősen jóindulató... viszont hihetetlenül buta.
A képsorok főszereplője a 17 éves Kate Beckett, aki csak szeretne normálisan élni, de az apja pénzben kifejezett szeretete, illetve az elkényeztetett, idióta kisöccse, Thurman áskálódásai miatt ez nem mindig sikerül.

Aranyos kis hétköznapi történet.

012. Limonádékoktél

A Something Positive című webképregény 2001 decembere óta, tehát lassan 10 éve fut.
Az alkotó, az időnként epikus szakállat növesztő, marcona kinézetű Randal Keith Milholland, kezdetben a saját baráti társaságából merített ihletet és karaktereket, de az évek során önálló életre keltek, és egyre inkább elszakadtak a valóságtól.
Nincs egyetlen kimondott főszereplő, R. K. legalábbis senkit sem nevez annak, a rajongók azonban sokszor az ebben a képsorban is szereplő Davan MacIntire-t tekintik tulajdonképpeni fő"hős"nek. (Megjegyzem, szerintem is ő a főszereplő, holott többé-kevésbé annyit szerepel csak, mint a többiek.)
A hős azonban elég túlzó kifejezés. Az erősen őszülő, bifokális szemüveget viselő Davan cinikus, kiábrándult, az élet által épp elégszer legázolt mizantróp, aki nem fél rengeteg energiát fektetni abba, hogy a földbe döngölje és megalázza a köreit zavaró hülye embereket.
Ez a cinikusság egyébként az egész képregény hangulatát jellemzi.

A képregény tulajdonképpen az ő baráti köréről és a családjáról szól. Történetszálak vannak, nem különálló oldalak, így tényleg illik rá a képregény kifejezés. Milholland gyakran olyan témákat is érint, amivel magára vonja egyes túlérzékeny, konzervatív olvasók haragját. De a képregény gyakran pont ettől lesz drámai és életszagú.

011. Barbie babák

A Contemplating Reiko egy modernkori japán démoncsalád, a Moryou família mindennapjaiból mutat szemelvényeket egy-egy képkockában.
Az apa, Mitsugu, yakuza maffiózó, az anyuka, Fumiko pedig tradicionális japán háziasszony, aki mellesleg fegyverbolond.
A családban négy lány van.
A 18 éves Shihoka meg nem értett művész, aki jobb napjaiban pokolbéli szönyetegeket és tájakat, depis kétségbeesésében pedig szivárványokat és aranyos kiskutyákat festeget.
A 14 éves Shirabe pink plázacica, aki minél hamarabb szeretne eljutni a srácok szívéhez... a gyomrukon keresztül... lehetőleg egy gyors mozdulattal... puszta kézzel.
A 10 éves Shinobu egy meglehetősen fiús ninjalány, aki valószínűleg katanával a kezében született, és hihető, hogy már az oviban is tömegmészárlás volt a jele.
A "történet" tulajdonképpeni főszereplője pedig a 6 éves Reiko, aki még csak most ismerkedik a démonléttel, de nem mondhatni, hogy nagyon elütne a családja többi tagjától. Mellesleg pedig fülig szerelmes a Zord Kaszásba

Fekete humor, vér, halál, pusztulás. Valahogy mégsem könnyű viszolyogni ettől a képregénytől.
Persze lehet, hogy csak én vagyok túl edzett, és valójában tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott.

010. A fogadás

Nem kell meglepődni, a következő webképregény nem külföldi és nem fordítás lesz.

Amellett ugyanis, hogy a külföldi webképregényeket, valamint magát a műfajt igyekszem propagálni e bloggal, úgy döntöttem, időről-időre bemutatok magyar webképregényeket is. Ezekből persze meglehetősen kevés van (főleg az igényes munkákból. A képregénygenerátoros vacakokat nem számítom) így hát minden hónap első frissülése magyar lesz, a többi pedig külföldi.

Ha valaki csak egy picikét is követte az eddigi tevékenységemet, vagy olvasta a saját képregénye(i)met, az biztos találkozott már Adri képregényei-vel.
Gyalus Adrienn 2008 áprilisában indította a sorozatát. Ezek kézi rajzolású, filccel kihúzott oldalak, gépi szövegezéssel. Négy fő történetszála van. Egy kamionos és a beszélő kamionja, a sirályok története, a szellemek kalandjai, illetve Henrik és Jucus vonala. Ezek helyenként össze is kapcsolódnak. Emellett tele van szubkulturális, valamint egyéb rejtett utalásokkal, amiket öröm kibogarászni.
A Szegeden játszódó webképregény az évek alatt meglehetős rajongótáborra tett szert. Sajnos Adri azonban eljutott odáig, hogy belefáradt, nincs ihlete, így jelenleg úgy tűnik, a képregény véget ér. Ami igazán kár, mert a magyar webképregényesek közül ő aztán rengeteg energiát feccölt a képregénykészítésbe és a reklámozásukba.
Néhány éve az azóta szőrén szálán eltűnt Gépemberrel és velem együtt még előadást is tartott a webképregényekről a mittudoménhanyadik Magyar Képregényfesztiválon.

Adri képregényeiben tehát most a 40 részes végjáték rajzolódik, amelyben elvarrja a szálakat, de nincs kizárva, hogy egy nap a képregény folytatódni fog, így a végjáték egy külön menüből érhető el. 
Az Archívumot mindenesetre addig is érdemes olvasgatni. a majd 400 oldal kellemes szórakozást nyújthat.

009. Webképregény

A fenti paradoxont (egy webképregény főszereplője szidja a webképregényeket) csak egyetlen karakter engedheti meg magának. A Least I Could Do főszereplője, Rayne Summers, aki minden idők legegoistább, legnárcisztikusabb, legönzőbb webcomic szereplője. Gazdag playboy, aki semmibe sem veszi a nőket, ellenben mindent megkap az élettől, és senki sem vágja jól szájon egy nagy, büdös hallal, pedig gyakran megérdemelné.

A képregény kritikusai azt mondják, Rayne Summers valójában az alkotó (író, mert nem rajzoló), Ryan Sohmer egomán kivetülése, az egész képregény pedig csak az ő vágyainak a lecsapódása, hogy a karaktere bármit megtehessen, amit ő a való életben nem.

Ebben lehet is valami. Ugyanakkor Rayne Summers, amekkora seggfej, legalább akkora szíve is van. (Valahol mélyen.) A garázsába egy hajléktalant költöztetett, anyagilag támogat és etet egy utcagyereket, a barátaiért pedig bármit megtenne, még akkor is, ha emiatt később megerőszakolják a börtönben.
Ryan Sohmernek pedig lehet, hogy nagy az arca, ugyanakkor rengeteget tett már a webképregényekért. Külön erre szakosodott cége van, a Blind Ferrett (ők csinálják például a Looking for Group című WoW és szerepjáték alapú képregényt) webtárhelyet nyújt rengeteg webcomicnak, sőt, egy egyetemi alapot is létrehozott pár éve, hogy biztosítsa néhány jövőbeli webképregény rajzoló művészi tanulmányait. Emellett képregényes termékekkel is kereskedik, illetve egynéhány éve saját képregényes szaküzletet is nyitott.

Ebből is látszik, milyen komolyan veszi a dolgát.
Ezért is kel ki időnként azok ellen a webképregény-alkotók ellen, akik igénytelenül dolgoznak, késnek a feltöltésekkel, napokat, heteket, hónapokat hagynak ki, vagy megbízhatatlanul töltik fel a tartalmat a honlapjukra.
Valószínűleg csak arról feledkezik meg, hogy míg ő teljes munkaidőben ebből él, sokan ezt a szabadidejükben csinálják, és egy büdös fityinget sem látnak belőle. Jómagamat is beleértve.

A Least I Could Do mindenesetre egy nagyon jó, szórakoztató, kanadai képregény, ami már 2003 óta fut. Azt azonban be kell látni, hogy míg a jelenlegi rajzoló, Lar deSouza néhány évvel ezelőtti csatlakozása a képregény látványvilágát jelentősen fellendítette, addig a történetet olyan szempontból gyengíti, hogy az egomán ámokfutást könnyebb megbocsátani a korábbi, karikaturisztikus rajfilmfigurának, mint egy profin ábrázolt, hús-vér embernek.

008. Másnaposok

A Boys will be boys főszereplői egy testvérpár. A magas, vékony, kocka Pete viszonylag stabilnak mondható kapcsolatban él, és mondhatni, majdnemhogy realistán tekint a világra. Az alacsony, köpcös, iszákos Teddy ellenben azt hiszi magáról, hogy ő Adonisz földi megtestesülése, közben pedig csak büdös. De ez nem akadályozza meg abban, hogy rámásszon mindenre, ami mozog.

Hétköznapi helyzetek, enyhén hímsoviniszta, böfögős-fingós nézőpontból.

UPDATE: Úgy látom, a képregény azóta sajnos befejeződött.

007. Klisék

Következő webképregényünk a The Non-Adventures of Wonderella, ami első látásra egy szuperhős-képregény, pedig nem.

A főszereplő, Wonderella (erre én nem tudtam jobb fordítást kitalálni, mint a Csodanőci) ugyan egy sérthetetlen bűnüldöző, de repülni azt nem tud. Ellenben rohadt magasra ugrik!
Megfelelően hozza a szuperhős klisét, hogy ha átöltözik egy egyszerű hétköznapi ruhába, és Dana Price néven mutatkozik be, máris senki sem ismer rá, hiába hagyja magán még a szimbólumos tiaráját is.
Hősiesség azonban kevés akad benne. Iszákos, lusta, nagyszájú nőszemély. Tipikusan az a fajta, amitől az ég óvja a férfiakat. A segédje, Wonderita (Csodalányka) sem sokkal jobb. Nem éppen... hogy is mondja finoman az amerikai szólás?... ő a legélesebb kés a fiókban. (magyarul szólva egyszerű, mint a faék.)

Ellenfelei között találjuk a Hitler génjeiből klónozott Hitlerellát, a bohóclány Jokerellát, akad még cápatestbe zárt tudós, szuperintelligens gorilla... adva van tehát minden, ami egy őrült 'szupahíró' paródiához kellhet.

006. Rodgar herceg

Az Oglaf című webcomic... hát hogy is mondjam... egy kicsit naturalisztikus.

Eredetileg pornóképregénynek indult, ám az alkotó, Trudy Cooper (a nevéből ítélve nő, azt kapjátok ki!) úgy gondolta, mégis inkább elviszi humorosabb irányba. És így bár a legtöbb képsorban MINDENT megmutatnak (erősen 18-as karikás a történet, ez a képsor még elég visszafogott) mégsem a szexen van a hangsúly.
Van ugyan egy fő történetszál, amelyben egy szűz mágustanonc próbálja túlélni az inaséveit a kegyetlen domina boszorkánymester szolgálatában, de vannak más apróbb történetek is, időnként visszatérő karakterekkel.
Röviden: Középkorias hangulat, mágiával és pornóval fűszerezve.

Nagyon jókat lehet röhögni rajta, de VIGYÁZAT! Nem csak heteró jelenetek fordulnak elő benne...
Aki érzékeny az ilyesmire, az messzire kerülje el.

005. Barbár állat

A Bill Legendáját, a nagydarab esetlen marha történetét, aki könyvelőből barbárrá avanzsál, talán szintén ismerhetitek többen... tekintve, hogy 2008 óta az alkotó engedélyével én magyarítom egy külön blogon.
David Reddickről, amellett, hogy hatalmas Star Trek rajongó, azt kell még tudni, hogy a Paws, Inc. grafikusa. Ez Jim Davis, a Garfield atyjának cége. Köztudomású dolog, hogy a Garfieldot már jó régóta nem Jim Davis rajzolja, (ő már csak a szellemi atyja a csíkoknak) ami az évek alatt bekövetkezett stílusváltozáson is érzékelhető. Az egyik kéz, amely a mostani Garfield képsorokat papírra, vagy épp a képernyőre veti, bizony ezen képregény alkotójáé.